A szabvány a - 5°C alatti hideg elleni védőruházatra vonatkozó követelményeket és vizsgálati módokat határozza meg (hűtőház / extrém hideg).

Két típusú ruházatot lehet megkülönböztetni:

Ruházati cikk: a test bizonyos részét takarja, pl.: parka, dzseki, kabát.
Ruházati együttes: a teljes testet takarja (törzs + láb), pl.: overall, parka és kantáros nadrág.

X (B/C/R típusú alsóruházat): Ruházat/cler
X: Légáteresztő képesség osztályozása, AP
X: Vízáteresztő képességgel szembeni ellenállás osztályozása WP (Opcionális)

Az EN ISO 374-5 szabvány határozza meg a felhasználók mikro roganizmusokkal (penész és baktériumok, opcionálisan vírusok) szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket és tesztelési módszereket.

Penész és baktériumok behatolása (EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): A teszt során a kesztyű víz- és levegőáteresztését vizsgálják.

Vírusok behatolása (ISO 16604 szabvány B módszere szerint tesztelve): A folyamat a vér útján terjedő kórokozók behatolásával szembeni ellenállás meghatározását teszi lehetővé.

- A tesztmódszer a Phi-X174 bakteriofágot alkalmazza.

A kesztyű, típusától függően, a következő piktogramot viseli:

Felhasználási javaslat:

Mivel minden esetben a felhasználási terület a meghatározó, a kesztyűnek sokszor több tulajdonsággal kell rendelkeznie a szükséges védelmi követelményeknek való megfeleléshez. Ezért nagyon fontos a használati útmutatóban feltüntetett felhasználási területek és a laboratóriumban végzett tesztek eredményeinek figyelembe vétele. Ugyanakkor előzetes tesztek végzésével ajánlatos megvizsgálni, hogy a kesztyű megfelel-e a tervezett használatnak, hiszen a munkahelyi feltételek eltérhetnek a típusteszt feltételetől a hőmérséklet, a kopás és az elhasználódás tekintetében.

Az ISO 18889 szabvány a növényvédőszereket kezelők és a betakarításban dolgozók védőkesztyűire vonatkozó követelményeket adja meg.

A G1 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. Ezek a kesztyűk nem alkalmasak koncentrált összetételű növényvédőszerek használatához, illetve mechanikai kockázat esetén sem. A G1 osztályba tartozó kesztyűk általában egyszer használatosak.

A G2 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat nagyobb. Hígított növényvédőszerek és koncentrált növényvédőszerek használatára is alkalmasak. A G2 osztályba tartozó kesztyűk teljesítik továbbá a minimális mechanikai ellenállás követelményeit is, ezért alkalmasak olyan tevékenységekre, amelyek minimális mechanikai ellenálást kínáló kesztyűt igényelnek.

A GR osztályba tartozó kesztyűk kizárólag a tenyeret védik, és azoknak a betakarításban dolgozóknak valók, akik a növényvédőszerek alkalmazása után a növény felületén lévő száraz vagy részben száraz növényvédőszer-maradványokkal érintkeznek.

Az EN16350 szabvány kiegészítő követelményeket fogalmaz meg azokra a védőkesztyűkre nézve, amelyeket gyulladás- vagy robbanásveszélyes területeket tartalmazó vagy potenciálisan tartalmazó környezetben viselnek.

További elektrosztatikus tulajdonságok az EN1149-1 szabvány (adott anyag felületén meghatározott ellenállóképesség) illetve az EN1149-3 szabvány (a töltöttség mérséklése) segítségével határozhatók meg, de az elektrosztatikusságot eloszlató védőkesztyűk felmérésére nem elegendőek.